Európa édesvizeinek második legnagyobbra növő hala, a viza után, a magyarországi halfauna "óriása" ez a ragadozó hal, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában, Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tóvízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.
Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.
Az európai harcsának egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.
Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvízes tengeröblökben is megtalálható.
Kárpát-medence nagyra növő őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, bedőlt fák, kőrakások, elsüllyedt hajók, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A Duna-Tisza-csatornából albínó példányai is előkerültek. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, aRábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala-Somogyi-Határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, azÖreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, és a Tisza-tó.
A harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó Magyarországon is megtalálható további harcsafajok egyedei tekinthetőek hasonlatosnak hozzá. Alakját nézve a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa hasonlít rá legjobban, de mindkét faj a hát és farokúszó között zsírúszót visel. Ezekkel a fajokkal az összetéveszthetőséget a jelentős méretbeli különbségek szinte lehetetlenné teszik, így csak az európai harcsa növendék példányainál merülhet fel kétely. A további harcsafajok esetében a pettyes harcsa a zsírúszója és a bemetszett farokúszója miatt, az afrikai harcsa jelentősen hosszabb hátúszója miatt különböztethető meg. Továbbá alakra hasonlíthat rá a tőkehalfélék családjába tartozó menyhal, de ez a faj jól megkülönböztethető arról, hogy az állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, és kettő hátúszója van.
A harcsa hazánk legnagyobb ragadozóhala. Jelenlegi rekord, amit horoggal fogtak ki, 113 kg. A fogás ideje: 2010. május. A harcsára horgászhatunk úszóval és fenekezve is. A harcsa kapása rendkívül erőteljes. Éppen ezért a figyelmetlen horgászt kellemetlen meglepetés érheti, amikor a botját látja a víz felé repülni. Ennek elkerülése érdekében célszerű a harcsázó botot kikötni. A harcsára csalizhatunk gilisztával (40 – 50 db), nadállyal (pióca), élő vagy döglött csalihallal, halszelettel vagy harcsapellettel illetve létezik már harcsabojli is. Sokan használnak napon rothasztott májat vagy csirkebelet. Amennyiben van tudomásunk harcsafészek pontos helyéről, akkor fenekező készségünket csalizhatjuk naphallal, törpeharcsával és egyéb ikraevő hallal a harcsaívás időszakában. A harcsa horgászatához használhatunk monofil vagy fonott zsinórt egyaránt. A monofil zsinór esetén 40-esnél vékonyabbal nem érdemes próbálkozni, a monofil zsinór előnye, hogy nyúlik, nem rideg, így nem érik a botot és az orsó fékrendszerét hirtelen rántások. A fonott zsinór előnye, a nagy szakítószilárdsága. Az úszós végszerelék esetén használhatunk egyes vagy hármas horgot is. Fenekezés esetén inkább az egyes horgot részesítsük előnyben. A harcsázó felszerelés kiválasztásakor ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy rendkívül erős és akár 50 – 60 kg-os ellenféllel kell majd megküzdenünk. A bot legalább 400 gramm dobósúlyú, az orsó minimum 50-es méretű legyen, az orsón el kell hogy férjen 150 – 250 méter zsinór. A harcsa, miután felvette a csalit és a horog megakadt, rögtön eszeveszett kirohanásba kezd. Ha a kirohanást meg tudjuk állítani, akkor szinte minden esetben lefekszik a fenékre. Ha van csónakunk, evezzünk fölé, és emeljük fel a halat a fenékről és folytassuk a fárasztást. Ha nincs csónakunk, akkor a zsinór pengetésével vagy a bot nyelére mért ütésekkel érjük el, hogy a harcsa felkeljen. A csalink közelébe csalogathatjuk a harcsát az úgynevezett kuttyogatássl.
Az orsón a fék beállítási a harcsahorgászat során is elengedhetetlen, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a megakasztott harcsa súlya meghaladja a zsinórunk szakítószilárdságát. Amennyiben úszóval és kishallal szeretnénk horgászni, a végszereléket úgy állítsuk össze, hogy a fonott zsinór végére kössünk egy hármas horgot és ugyanerre a zsinórra, a hármas horog fölé kössünk egy nagy méretű egyes horgot.
A két horog között a távolság akkora legyen, hogy az egyes horogra feltűzött csalihal hasa alá lógjon a hármas horog.
Felszíni, vagy felszín közeli horgászathoz használhatjuk a készen kapható stupek végszereléket is.
Harcsára horgászhatunk pergetve is. Pergetéskor is ügyeljünk a megfelelő erősségű felszerelés meglétére, műhalunk legyen legalább 10 – 12 cm-es.
Harcsát egész éven át foghatunk, de a fogások nagy része a tavaszi időszakra esik. A harcsa éjszakai ragadozó. A harcsa horgászatára a legmegfelelőbb időszak a sötét, viharos tavaszi éjszakák.
Ha harcsára indulunk horgászni, ne felejtsük otthon a vágóhorgot
és a szájbilincset