Kína északi részén és Szibériában őshonos. Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Tipikusan folyóvízi, ott is a meder mély, gyors sodrású részein tartózkodik legszívesebben.
Rendkívül izmos, nagy testű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldesbarna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25–30 kg-ra becsülik, általában 4–10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.
Melegkedvelő faj, de alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérséklethez is. Növényevő, édesvízi hal, föleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vízinövényeket eszik. Vannak kivételek amiket szinte sohasem eszik mint például a sás a sulyom és a vízi tök. Vízi növényből naponta akár testtömege 140%-át is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkal több) de természetesen minél melegebb a víz, annál gyorsabb a tápanyagcseréje is.
A víz melegsége befolyásolja a fejlődését, a trópusokon hamarabb válik ívaréretté. Normál körülmények között 4-5 évesen ivarérett ez hidegebb vizekben kitolódhat 6-8 éves korára is. Május-júniusban folyók, homokos, sóderes talajára rakja le ikráit. Az ikrák kelési ideje 32-40 óra, amennyiben megfelelő hőmérsékletű a víz (27-29 Celsius). Az apró halivadékok eleinte apró állatokal táplálkoznak és 6-10 cm hosszú korukban térnek át a növényi eredetű táplálék fogyasztására.
A világ szinte minden részén felhasználják tavak, tározók, csatornák vízinövényektől való megtisztítására. Magyarországon és az USA-ban is 1963-ban honosították meg. Bár folyóvízi hal, ázsiai importja óta azonban jól alkalmazkodott állóvizeinkhez is, amit tenyésztési eljárásokkal is segítettek, és kidolgozták mesterséges megtermékenyítésének módszereit, ami azért vált szükségessé, mert eredetileg csak folyóvízben ívik. Növényevő faj, lárvái az első hetek zooplankton- és szúnyoglárva-fogyasztása után hamar rátér szinte minden vízinövény fogyasztására. Ez adja gazdasági jelentőségét is, mivel gyors és gazdaságos növekedése, jó húsminősége mellett a túlszaporodott vízinövényzetű tavak tisztítására használják. Túlszaporodása esetén azonban nagy károkat okozhat a nádasokban, ami más fajok gyakori ívóhelye.
A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként szóba jöhet főtt kukorica, különféle gyurmák, giliszta, de még zöld növények, nádlevelek is. Horgászatához nagy teherbírású készség használata indokolt. Szinte kihúzatja magát de, a parttól egy 2 méterre mint a torpedó úgy megy.
Az amur nem őshonos halunk. Az 1970-es években telepítették hazánkban, elsősorban az elburjánzott vizinövények megritkítása érdekében.
Az Amúr az országos horgászrend szerint méretkorlátozás alá esik: Legkissebb kifogható méret 40 cm. Tilalmi időszak az Amurra nincs.
Az Amúr gyakorlatilag csak növényi eredetű táplálékot vesz fel. Egész évben fogható, de az igazi fogások a nyári időszakban várhatók. A használható felszerelések megeggyeznek a Ponty horgászatához használt felszerelésekkel. Az Amúrokat megtalálhatjuk a nádasokban, a part közelében, de a mély vízben is, fenéken, vízközt és a vízfelszínen is.
Az amur horgászatához használható csalik:
- kukoricafélék
- zöld borsó
- a nád zsenge hajtása
- tigrismogyoró
- tésztagyurmák
- lucernacsokor
- pelletek
- boiliek
A fenti csalikból 4-5 cm-es füzért is fűzhetünk. A csalikat leginkább hajszálelőkén kínáljuk fel.
Azokon a horgászvizeken ahol a parton vadszilvafa van, ott a túlérett vadszilva is jó eredménnyel használható.
Amur horgászata esetén a csalit mindég lebegtessük meg.
A nyári melegben, ha az Amúr a vízfelszínen tartózkodik akkor egy különös horgászmódszerrel ejthetjük zsákmányul. A főzsinorra teszünk egy 50-60 grammos csúszó olmot és egy darab pontyozó horgot, valamint szükség van még egy nagyobb hungarocelgolyóra ami a vízfelszínre emeli a horgon felkínált csalit.
Az Amur az egyik legerősebben kűzdő hal, fárasztásakor a jól beállítótt fék elengedhetetlen. Megakasztás után viszonylag könnyen jön ki, addíg amíg meg nem érzi a part közelségét, akkor kitör és nem ritka hogy 40-50 méter zsinórt is lehúz az orsóról. A kitörések hossza általában feleződnek, de amikor már felfekszik a víz tetejére akkoris még könnyen lefordulhat a horogról merítés előtt.